Ki vagyok én…
Anya vagyok, nő vagyok, elégedett vagyok, boldog vagyok.
Elsősorban Nő vagyok. Nő vagyok egy olyan világban, ahol ismét előtérbe került, hogy bizony nekünk igencsak a konyhában a helyünk, és inkább szüljünk minthogy karriert csináljunk. Durva, nem?
Miközben persze legyünk függetlenek és ne kelljen a teremtés koronáját hívni egy villanykörte kicseréléséhez.
Szerintem, ha hagynák és ha akarnánk, mi mai nők el tudnánk irányítani a Földet, de nem akarjuk…
Nő vagyok, ember vagyok, mindenkinek az, amit kihoz belőlem.
Van, akinek szép vagyok, van, akinek egyszerű. Van, akinek angyal, van, akinek maga az ördög. Van, akinek még mindig kislány vagyok, de van, akinek a NŐ vagyok. Van, akinek barát vagyok, van, akinek púp a háta közepén.
Anya vagyok… Van 3 saját és ki tudja mennyi fogadott gyermekem, akik így-úgy hozzám csapódtak. Igyekszem egyengetni az útjukat, és minél szélesebbre tárni a karom, ha szükséges, miközben polipként próbálok egyensúlyozni a napi teendők között. Itt, most mesélhetnék arról, hogy milyen az anyaság, hogy jaj hányszor hűlt ki a kávém a sok teendő miatt, (megsúgom egyszer sem), vagy hogy mi mindenről kellett lemondanom (semmiről), de persze kárpótol mindenért az élet, bla-bla-bla. De nem teszem. Viszont szeretném átadni a kiscsodáimnak, amit az életről tanultam, vagy együtt megtanulni, amit nekem nem tanítottak meg, vagy csak ott lenni mellettük, amikor szükség van rám. Én is férjhez szeretném adni a lányaim, nősülni látni a fiam, ígérve jó anyós leszek, és én jó anyós leszek…
