Folytatások

Lili utazós kalandjai – 1.rész

Lili készen állt a továbblépésre.
Ezért összecsomagolt, felmondott a munkahelyén és köszönhetően a tetemes végkielégítésének, a lakásáért kapott millióknak, a feltört malacperselynek, elhatározta útra kel. Minél messzebb akarta tudni magát attól a helytől, ahol összetörték a szívét.
Nem puffogtatta a közhelyeket, hogy most nem kell férfi, neki jó egyedül, úgy érezte kalandra vágyik, élete kalandjára és azt, hogy ezt egyedül teszi vagy valakivel az oldalán, majd eldönti az élet.
Arra vágyott, hogy ismerjen meg, új ízeket, új embereket, új városokat, helyeket, ahol még nem járt azelőtt, nem riadt meg attól sem, hogy ha valahol több időt kell eltöltenie, akkor dolgozni fog majd.
Sosem érezte még ennyire készen magát erre az útra.
Nem tudta még merre induljon, ezért rendhagyó búcsúbulit tartott.
Kiterítették a térképet a padlóra és amolyan twister játékba kezdtek. Bal kéz Berlin, jobb láb Róma és így tovább. Durrantak a pezsgősüvegek, érezte ezek az esték hiányozni fognak, de azt is tudta lesznek olyanok, akik egy-egy városban meglepik majd.
Senki nem kérdezett semmit, nem ítélkeztek, senki nem adott kéretlen tanácsokat, csak élvezték az utolsó estét. Pontosan tudták, Lilinek erre van most szüksége.
Szerették benne kalandvágyó természetét, nyers humorát, hogy mindenre vagy akár mindenkire volt egy epés megjegyzése vagy azt, hogy néha jobban szórakoztak azon, ahogy ő nevetett saját viccein. Mindig zengett tőle a szoba, magával ragadó volt, tudták nem lesz sokáig egyedül a hosszú útján, mert vonzotta az embereket, mindig sokan vették körül.
Az este felénél már érezte, hogy a másnapi indulás nehéz lesz, ha másért nem is, azért biztosan, mert az utolsó agysejtjei hangos csatát fognak vívni fejében a bennmaradásért.
3 óra elteltével meg is volt az úticél: Kalifornia.
Nevetve lehuppantak az ágyra, majd elhangzott a nagy kérdés: Merre indulsz?
Ezt már a jól bevált, bökj a térképre módszerrel döntötték el. Fogalma sem volt, mi vár rá, de érezte jól fog szórakozni.
Újabb fél óra elteltével megszületett a döntés: Amszterdam.
Hirtelen elcsendesült a szoba, csak nézték egymást. Még utoljára magába szívta a barátnői mosolyát, arcuk minden milliméterét, szemük csillogását, stílusukat, hangos nevetésüket. Fura mód nem érzett szomorúságot sem ő, sem a többiek.
Későre járt, a lányok elindultak haza, ő még átnézte az útiokmányait, ellenőrizte, hogy az összes bankkártya nála van – e. Minden bőröndbe gondosan elrejtett egyet.
Szombat volt, ahogy sejtette a reggel túl korán érte utol, és indult a bokszmeccs a fejében.
Lezuhanyzott, felöltözött, konferenciabeszélgetésben még egyszer elköszönt mindenkitől, és ezzel megkezdte útját. Nem félt, érezte jó időszak elé néz. Beült a kis autójába és rátaposott a gázra. Nem nézett hátra, nem kezdett nosztalgiázásba,
nem hátrahagyott életére gondolt, hanem
arra a kalandra, ami rá várt.
Amszterdam, motyogta magában, rendben, legyen, mit veszíthetek?
16 óra autóút, ez várt rá. Az lebegett előtte: 16 óra az első állomás. Izgult.
Utoljára akkor érezte ezt, amikor Katával a legjobb barátnőjével először mentek vakrandira. Persze bele is nyúltak a sűrűjébe már az elején. Peti, a kedves raktáros, akinek jó nagy elvárásai voltak a nőkkel szemben. Először azt hitte, csak válogatós, de hamar kiderült, hogy ő még 30 évesen a Mamahotel kényelmes közegében él, és hát nehéz Anyuka nyomdokaiba lépni. Már az első randevún azon izgult, mit szólna a Drága Mama, ha ő nem érne haza vacsorára ezért csak egy gyors fagyira futotta. Egész délután ódákat zengett, hiszen a mama főztje a mama főztje, és senki sem vasalja úgy a zoknikat, ahogy ő. Mondanom sem kell, nem lett egy egetrengető románc belőle, de mindig is kedves emlék marad.
Órák óta vezetett, annyira hajtotta a kalandvágy, hogy cseppet sem volt fáradt, tele volt tervekkel. Sikerült hamar szállást találnia és ha szerencséje lesz, még idegenvezetője is akad majd. Ennek azért örült nagyon, mert így nem csak az útikönyvből megismert helyekre juthat majd el. Azon morfondírozott, hogy tulajdonképpen még örülhet is a kialakult helyzetnek, mert ha nem hagyják ott, talán még most is a megszokott életét élné, és elsuhanna mellette az élet, ezért inkább hálát adott a sorsnak.
Pár óra múlva megérkezett az első úticélhoz.
Amszterdam…
hát igen, ez egy más világ…!

Lili utazós kalandja 2. rész

Első állomás Amszterdam – avagy az emlékek börtönéből tényleg nincs kiút?
Lili hosszú órák óta vezetett. Már nem járt messze, és bár még sötétedés előtt oda akart érni, mégis muszáj volt megállnia, mert nem hitte el, amit lát. A híres tulipánmező,ameddig csak a szem ellát, színesek, illatosak. Az a fajta csoda tárult elé, amit még sosem tapasztalt. Ha tehette volna, belevetette volna magát. Vett egy mély levegőt, és
azt érezte élete legjobb döntése volt, hogy útnak indult.
Amszterdamban a levegő is más, de lehet csak a szabadság fűszerezte meg számára.
Beérve a városba, egyből a szállásra hajtott, nem vágyott most másra, mint egy kád fürdőre és egy puha ágyra.
Szabad volt, vagy csak annak akarta érezni magát.
A szakítás óta most jutott először eszébe Misi. Az az esős nap, amikor a férfi kisétált az életéből, minden magyarázat nélkül, felrúgva kettőjük szövetségét. Mindent odaadott volna érte, feladta az álmait, a barátait, az életét. De neki nem volt elég, szépen lassan az igazi Lili eltűnt mellette, talán mert így nem kellett senkivel versengenie.
Mégis hiányzott neki a férfi, vagy csak az érzés, hogy tartozik valakihez. Eszébe jutott az az este, amikor a maradék cuccait szedte össze, villámként hasított belé, ki is volt ő valójában. Könny szökött a szemébe, magányosnak érezte magát, boldogtalan volt.
–Ki kell őt verned a fejedből– mormogta magában- különben akár haza is mehetnél.
Bebújt a takaró alá és elaludt, ki tudja mikor aludt ennyit utoljára. Kipihenten ébredt. Lezuhanyzott, megállt a tükör előtt.
-Szedd össze magad, minden rendben lesz, szidta össze magát. Mire felébredt már ragyogóan sütött a nap,
alig várta, hogy nekivághasson a városnak, felfedezze, megízlelje.
Lilinek Amszterdam mégsem a felszabadulást hozta el, hanem az emlékezést. Bármerre is járt, minden egy darab volt a múltjából.
A következő hetekben bejárta az egész várost, eljutott Waterlooplein markt-ra, ahol otthon érezte magát az első pillanattól fogva, miután meglátta az egyik kis standon: „Lángos”. Ahogy ott sétált, eszébe jutott, ahogy Édesapjával járták minden héten a piacokat, kisujjába kapaszkodva igyekezett vele tartani a lépést, hisz olyan kicsi volt mellette. Filmként pörgött előtte, ahogy egy nap nem vette észre, hogy megállt, ő továbbment, pár lépés után vette csak észre, hogy már nem az ő kezét fogta. Úgy megijedt, potyogtak a könnyei, vigasztalhatatlan volt, de ahogy megfordult, egyszercsak ott állt előtte, magához ölelte és csak annyit mondott: „minden rendben, kicsim” Sosem érezte közelebb magához, mint akkor. Aztán ezek a séták elmaradtak, Lili felnőtt, és egy nap elvesztette az édesapját. Azóta is, ha baj éri, erre a pillanatra gondol, az apai óvó karokra.
Minden nap hajókázott egyet a kanálison, mindig valami újat fedezett fel a városból. Kedvenc helye lett a Sohona városrész a rengeteg kézműves ékszerekkel, vintage ruhákkal, hagyományos holland sajtokkal, designer holmikkal; otthon hány szombatot töltött ezzel a lányokkal, képesek voltak órákat vonatozni egy-egy utcai kiárusításért.
Egyik nap séta közben véletlenül talált rá Begijnhof-ra. Csodás látvány, egy másik kis Amszterdam, melyet szimbolikusan egy ajtó választ el az egyébként nyüzsgő Amszterdam többi részétől.
Ahogy haladt, meglátott egy hatalmas festményt Anna Frankról, csak állt ott előtte hosszú percekig, igazából nem is kép, mint inkább a felirat ragadta magával: „Let me be myself”
Az igazi holland életérzés, a mottójuk: „Mindenki úgy jó, ahogy van”.
Legjobban mégis akkor érezte magát, amikor minden nap kanális felett itta meg a finomabbnál finomabb kávéit, egy könyvvel a kezében, vagy csak nézte az embereket:
„Hopp, ott egy férfinek valószínűleg randevúja lesz, talán az első, úgy szorongatja azt a virágot, hogy mindjárt eltöri”, elővette a fényképezőgépét fotózni kezdett, „amott meg egy pár veszekszik, a lány megsértődött valamin, a fiú csak kerülgeti, a lányt, aki mindig elfordul, de már nyoma sincs a haragnak, a fiú megunva a kergetőzést szorosan magához öleli a lányt, békélés.” Kicsit odébb egy nagypapa kergetőzik az unokájával, a kislány úgy kacag, az ember szívét elönti a melegség, a nagypapa korát megszégyenítő módon futkorászik utána, nevetnek, felkapja, megpörgeti. Hihetetlen, hogy a generációs különbségeknek ilyenkor nyoma sincs.
Van egy fura, mégis magával ragadó szobor Amszterdamban, a kis favágó szobra, amiről a Budapesten elrejtett kis vas szobrok jutottak eszébe, hány napot töltöttek azzal lányokkal, hogy megtalálják az összeset, bár még most sem biztos, hogy nem maradt ki néhány.
Szörnyű honvágya lett.
Az éjszakái voltak a legmagányosabbak, ilyenkor egyedül maradt újra a gondolataival. Ezt elkerülendő beszippantotta az éjszakai Amszterdam. A klubok, az átmulatott éjszakák, a férfiak, akiknek néha még a nevét sem tudta.
Egy ilyen este végén csak bolyongott az utcán és azt érezte mégsincs jó helyen. Megállt egy kirakat előtt, meglátta magát. A sminkje elkenődött, a haja készre-kusza volt. Nem tetszett, amit látott. Tényleg ezért jött ilyen messzire? Ebben a pillanatban
beléhasított az érzés: eljött az idő, hogy tovább induljon.
Visszament a szállásra, összepakolt, nem akarta reggelre hagyni, mert félt, meggondolja magát. Míg tudta, ha ránéz a bepakolt bőröndökre, viszi majd a lába….
Eljött a reggel, lezuhanyzott, kijelentkezett, beült a kocsiba és újra beletaposott a gázba. Ugyanazzal a lendülettel ahogy Budapestről, nem nézett hátra.
Menekült,
most először azt érezte menekül, még mindig a múltja és önmaga elől.
Kiérve a városból két lehetősége volt, vagy ennyi volt és hazamegy, vagy beletapos a gázba és irány Belgium.
Félreállt, belenézett a visszapillantó tükörbe, mely hirtelen egy mozivászonná változott. Látta a múlt árnyait, a félelmeit, hirtelen tudta most bármilyen messze is megy, ha egyszer hazatér, ezek megfogják várni. Belehasított a felismerés: Mit csinálok én itt?
Hazafelé indult, de alig telt el pár perc, beletaposott a fékbe, zihált, alig kapott levegőt, szedd össze magad: mormogta.
Az elmúlt heteket azzal töltötte, hogy a régi dolgokat kiűzve teret adjon valami újnak. Persze hogy fél, de nem adhatja fel ilyen könnyen.
Hol van az a kalandvágyó nő,
aki egy térképen, játék közben döntött a jövőjéről?!
Mély levegőt vett, Újra belenézett a tükörbe és már tudta hol a helye.
Megfordult. Irány Belgium, Svájc. Kezdődnek a kalandok…

Lili utazós kalandjai 3. – avagy nem mind arany, ami fénylik

Maga mögött hagyva az előző kis cirkuszt haladt Belgium felé.
Az úton meglátott egy hátizsákos férfit, aki jó rég óta gyalogolhatott, mivel ő is hosszasan autókázott már az autópályán.
Megállt, elég hamar kiderült, hogy csak a turista angolt beszéli, ami kb. arra elég, hogy ne adják el 3 tehénért, egyébként nem sokra megy vele. Egy jókor elejtett magyar káromkodás után kiderült, hogy a férfi is magyar, így, miután jól kinevették magukat, kedélyesen elbeszélgettek. Némi tanakodás után Lili úgy döntött, magával viszi.
Valószínűleg a néhány nappal későbbi énje most legszívesebben visszamenne, hogy fejbe vágja, de ő ekkor nem érezte, hogy baj lehet belőle.
Egész úton beszélgettek,
Patrik elmondta, hogy Brüsszelben él, de útközben kirabolták így most gyalog indult haza, bízva abban, hogy valaki hazaviszi… Lilinek még itt sem jelzett a vészcsengő. Miért gondolja mindenkiről azt, hogy nem fogja átverni?!
Lili elmesélte, hogy kalandvágyból indult útnak, természetesen egy óriási szakítás után, amit Patrik persze nagyon sajnált, és miután kiderült számára, hogy egyedül van és a jöjjön, aminek jönnie kell elvet vallja, végigudvarolta az út hátralévő részét.
Lili élvezte, hogy nincs egyedül,
mire Brüsszelbe értek, már szinte mindent tudtak egymásról. Patrik készségesen felajánlotta, hogy szívesen elkalauzolja őt. Lili szívesen beleegyezett, mégis csak jobb egy helyivel.
Kellemes 3 hetet töltöttek együtt. Hol a Fő téren üldögéltek együtt, hol épp a több százéves épületeket nézték meg sorra egymás után, hol pedig az eldugott kis utcákat járták. Az egyik ilyen utcában megtalálták Jeanneke Pis-t (a pisilő kislányt), Lili ragaszkodott hozzá, hogy akkor már keressék meg a párját Manneken Pis-t is (a pisilő kisfiú). Itt nem is tudta leplezni meglepettségét, hogy milyen kicsi is az a szobor.
Patrik le akarta nyűgözni Lilit,
ezért elvitte Hangszermúzeumba, biztos volt benne, hogy ezzel nagy örömet fog okozni a lánynak. Jól gondolta, elveszett az épületben, majd leesett az álla a több mint 7000 hangszertől a világ minden tájáról. Azt gondolta, ennél nagyobb élményben már nem is lesz része, de egyszer csak elé tárult egy úgynevezett mini Európa. 350 európai épület kicsinyített mása. Csak kapkodta a fejét, kislányos izgatottsága magával ragadta még Patrikot is, ahogy szaladgált oda-vissza az épületek között. Némi csalódottság volt benne, mert szeretett hazájából egy épületet sem talált, pedig már nagyon honvágya volt.
Legjobban az lepte meg, hogy Patrik mennyire figyelt rá, folyamatosan meglepte valamivel. Lilinek elég volt egyszer megemlítenie, hogy gyerekkorában a legjobb hétvégi program az volt, mikor együtt nézték a családdal a Hupikék Törpikéket, másnap elé tárult a Képregény Múzeum. Vagy amikor elmesélte, hogy mennyire szereti a pipákat, Édesapja még gyűjtötte is, másnap már a Magritte Múzeumban találta magát, ahol festményeket nézegettek.
És hát persze az Atomium. Csak állt előtte hosszú percekig, lenyűgözte ez a monumentális vasszerkezet.
A végső döfést persze egy helyi kis csokoládémanufaktúra jelentette, a Chocolaterie Vandenhende. Mivel Patrik rendszeresen járt ide, ismerte a testvérpárt, aki üzemelteti, Lili a létező összes csokoládét, süteményt végig kóstolta, majd kidurrant.
Vonzódni kezdtek egymáshoz,
Lili nagyon várta a találkozásokat, kislányos izgatottság volt rajta, minden nap azt várta, hogy hátha a férfi is kimutatja felé a vonzalmát, ha van egyáltalán. De már kezdte azt érezni, hogy talán félreértette a jeleket és ez mégsem kölcsönös, ám ekkor végre Patrik is összeszedte minden bátorságát és elhívta vacsorázni.
Hihetetlen este volt, bár Lili tartott attól, hogy már nem lesz miről beszélgetniük, hogy a randi ténye majd feszélyezetté teszi, hogy elveszett a varázs, de
az este minden várakozást felülmúlt.
Egy csodálatos étterembe vitte a Rue des Dominicains- n. Az ételek fantasztikusak voltak, halk zene szólt. Misi soha nem vitte el ilyen helyekre, ő mindig megelégedett a házhoz szállítással, talán néha egy gyorsétterem még belefért. Élvezte az estét, beszélgettek, nevettek, annyit ettek, alig tudtak megmozdulni.
Kellemes volt az este, sétáltak egyet az éjszakai fényárban úszó utcákon, Brüsszel este is a legszebb arcát mutatta nekik. Egymásba karolva sétáltak egészen a panzióig. Patrik visszakísérte a panzióba, Lili izgatottan babrált a szobakulcsával, majd idegesen behívta magához a férfit.
Izzott köztük a levegő az első pillanattól fogva.
Lili vágyta már nagyon, hogy valaki így nézzen rá, hogy végre így érintsék, hogy elvesszen végre valakiben, újra. Nem gondolkodott, nem akart gondolkodni. Csodálatos éjszakát töltöttek együtt, a férfi karjaiban aludt el, aztán reggel jött a feketeleves.
Másnap arra ébredt, hogy Patrik eltűnt egy szó nélkül,
és nem csak ő.
Gyanús lett ez a csönd, ezért el kezdte átnézni a bőröndjeit, és nem tetszett, amit látott, vagyis inkább, amit nem látott. Eltűnt a bankkártyája. Idegesen kutatni kezdett a többi holmija között. Megnyugodott, amikor látta, hogy Patrik valószínűleg megelégedett eggyel, mert a többi ott volt a helyén. Megtette az ilyenkor szokásos óvintézkedéseket. Gondolta magában, „Te az én pénzemből nem fogsz éldegélni, menj keress rendes munkát!” Hogy csalódott volt-e? Persze. Dühös volt-e? Már kínjában inkább csak nevetni tudott. Azzal vigasztalta magát, talán úgy kell tekintenie erre, hogy megfizette a férfi szolgálatait. Ezt mindig is ki akarta próbálni.
Nem akarta hagyni, hogy ez tönkre tegye az útját,
bár néha azt érezte, ez inkább egy elátkozott kaland.
Hogy kikapcsoljon, nekiindult a városnak, immár egyedül, amikor egyik furcsa jelenet kezdte követni a másikat. Először egy idegen nő kereste mobilon, hogy ő bizony Patrik felesége, és ha már kellőképpen kiszórakozta magát az ő kis görög istenével, akkor akár vissza is szolgáltathatná, mert ő és a beteg gyereke már nagyon várják haza. Ez volt az a pillanat, amikor fogta a férfitól kapott telefont és a vízbe hajította.
Aztán megcsörrent a saját telefonja, a panzióból keresték, hogy megérkezett a vendége és érdeklődnek felengedhetik-e a szobájába. Na itt már várta, hogy a csajok előugorjanak a bokorból, hatalmas „MEGLEPETÉS” felkiáltással, vagy kiderüljön, hogy ő egy kasszasiker mozi főhősnője, és mindjárt megjelenik minimum Jason Statham és átszáguldanak Brüsszel utcáin miközben a fél maffia őket üldözi. De mivel egyik sem történt meg, visszament a panzióba. Persze nem volt nyugodt, mivel a recepciós leírása alapján Patrik várt rá a szobában.
Már látta maga előtt, hogy majd jól megkötözik és a saját csomagtartójában fogja tölteni a következő napokat. „Túl sok filmet nézel” – térítette magát észhez a lépcsőn felfelé haladva. Patrik ott ült az ágya szélén. Még mielőtt Lili bármit is szólhatott volna, Patrik belekezdett a meséjébe, hogy ezt mennyire megbánta, vissza is hozta a bankkártyát és ami hiányzik róla, azt ígéri vissza fogja fizetni, de hát családja van, akiket el kell tartani és hát hazaköltözni ciki lenne… Itt megállította, nem volt kíváncsi a meséjére. De Patrik folytatta. Elmondta, hogy Lili más volt, mint a többi, akiket csak úgy átvert, ő tényleg milyen fontos lett neki, na itt már legszívesebben ő zárta volna a csomagtartójába, de hát nem tenne jót a bőrének egy belga börtön, ezért inkább csak
megkérte Patrikot, hogy távozzon a szobájából és az életéből,
vagy jön rendőrt hív, és véget vet az ő kis remek pénzkereseti forrásának. Biztosan lesznek még a listáján, akik szívesen tanúskodnak ellene. Patrik elment, Lili becsapta a szobaajtót és lerogyott a földre. Nem is tudta mit érezzen, leginkább nem értette, hogy ez miért pont vele történik, nincs elég bolond szingli még a földön?!
Ő csak utazni szeretett volna…
Nevetni kezdett, magán, az egészen, és már látta maga előtt otthon a csajok lefagyott arcát, amikor mindezt elmeséli nekik. Aztán miután megállapította, hogy ez biztosan egy jel volt, ismét összepakolt. Újra készen állt az indulásra, lefoglalt egy szállást Svájcban és reggel elindult.
Beült a kocsiba, belenézett a tükörbe:
Na, ide figyelj kicsi lány, jobb, ha ezt egyedül csinálod végig,
a pasikkal csak a gond van
– mormogta magában. Elindult, újabb több óra vezetés várt rá, de amikor megérkezett az kárpótolta mindenért. Svájcon keresztül megérkezett Olaszországba.

Blog

Élet

Érzelem

Folytatásos

Lili utazós kalandjai – 1.rész

Lili utazós kalandja 2. rész

Lili utazós kalandjai 3. – avagy nem mind arany, ami fénylik